Nem ment annyira nehezen az éjszaka átalvása, egészen este 9-től csak egyszer ébredtem fel olyan fél 3 körül és gondolkodtam el túlzottan már megint, de utána haladtam félálomban fokozatosan a vállalható reggeli idő felé.
Nincs kávé sajnos a házban hirtelen, ez súlyos büntetés az élettől, de találok fekete teát, ez most átmenetileg jó lesz. Kis mézzel és almával eszem, a tegnapi ordenáré energiafeltöltési kényszerrel le kell állni most már.
Esős és borús az idő, de engem ez nem befolyásol semmiben, elkezdem írni az útitervet.
9:12
Indulás a városba, először is a reggeli buszhoz, ami bevisz, egy kellemes kávézóba gyorsan betérek előtte, ahol azonnal eufórikus állapotba kerülök mert 4 shotos cortadot is árulnak, ez szép, én a dead eye-ig tudtam csak (3 shot).
A busz nem jön 9-kor, ahogy ki van írva pedig a másik buszt pont lecsúsztuk, valamint meglehetősen hűvös van, előkapom a biztonsági sálat, nem értem mi van, illetve a tegnapi aranyáron sebtében vett internet se működik, ez meg már végképp érthetetlen, az egy órás buszúton ugyebár dolgozni terveztem. Végre megérkezik a busz, 5 perces késéssel, én pedig lélegzetvisszafojtva várom, hátha csak a térerő szórakozik, mert ez így nem lesz jó.
Borús az ég, de nem az én kedvem, mert aludtam eleget egyelőre, nincs jobb dolog az alvásnál.
A buszpályaudvaron (42St) tökéletesen tiszta mosdó vár, valamint egy telefonszerelő pult, aki rutinosan végigcsinál minden lépést majd újraindítja a telefonom, és ezzel meg is javul.
Irányba teszem magam Brooklyn felé, 7 napos unlimited metrokártyával.
A Brooklyn-Williamsburg első nap igen kalandosan alakult, egyrészt percenként szarrá áztam, majd folyton valami érdekesség került az utamba, határozottan és elszántan próbáltam intézni az intézendőket, Bedford Cheeseshopra lecsaptam, de valószínűleg nem fognak válaszolni, aztán pedig megérkeztem az első helyszín jelölt galériába, amelyről konstatáltam, hogy nem lesz jó.
Szakadó esőben reményvesztetten léptem vissza a totális nihilbe, rámszakadva az egész előttem álló feladatok nehézségei, ilyenkor jön egy gyors scannelés, hogyan lehet javítani a helyzeten, mikor is ettem utoljára, ja reggel 8-or, szóval eszem egy noodlest a North 3rd Street Marketben és mindjárt más a világ.
Közben nézegetem a helyeket, kit lehetne elhívni, begyűjtöm az elérhetőségeket, egy sütispultnál árválkodó lánynak pedig elő is adom, hogy miért is ne jöhetne el a fesztiválunkra árusítani, eleinte csak néz, hogy miért mondom az arcába, hogy black, de aztán gyorsan folytatom, hogy ez az ételek színére utal, és meg is érti, el s fogadja, sőt még lelkesnek is tűnik.
14 órára megyek egy másik helyszínre, szakad az eső, eltévesztem az utat, de legalább észreveszem a híres by CHLOÉ helyet, ahol köztudottan van charcoal limonádé, és én írtam is nekik, de valamit válaszoltak, hogy nem, nekik már nincs, mert az be van tiltva, hát most akkor ez itt mi? - látom meg a pultban a sorakozó charcoal limonádéjukat, teljes félreértések vannak itt.
Mivel időre megyek, most távozom gyorsan, és meg is találom teljes egészében elázva az esőtől a warehouse-t, ahol azonban kedvesen fogadnak, és a hely igazán jónak tűnik, minden tökéletes, már csak le kell tágyalni az árat, ebben jön egy nehezebb, félreértésekkel teli kör, de végül úgy tűnik meg fogunk állapodni és megvan a helyszínünk, így három héttel az esemény előtt.
Úgy érzem hirtelen, hogy minden jóra fordult, bemegyek néhány design boltba, aranyos tárgyak,
könyvek, jó zene a háttérben, teljesen más színben látom a világot, majd visszatérek a Chloéba, hogy felmelegedjek, megszáradjak, és utána majdnem 5-ig ott is maradok, amikor is Long Islandre szólít a kötelesség, de találok egyből egy buszt, ami 25 perc alatt odavisz. Valamiért tapasztalatlanul azt hiszem a metrokártyám majd nem működik, a sofőr mondja NEM, itt nem vehetsz jegyet, de aztán teljesen hülyének néz, hogy mit körülményeskedek itt, amikor van metrókártyám. Már meg sem lepődöm a kedvenc. kávézómnál a Sweetleafnél szállok le, mennyire szerettem ezt a helyet, amikor először itt jártam, most csak ott hagyok néhány szórólapot és megyek tovább egy galériába.
Már este 7 óra van, még két és fél órám maradt a hazaindulás előtt, a metró pillanatok alatt bevisz a Times Square-re, ennyit megérdemlek, az aluljáróban fantasztikus zenekar Beatles számokat játszik, midenki mosolyog, kissé elkriplisedett emberek táncolnak, valószínűleg én is így néznék ki egy végiggályázott élet után/alatt New York Cityben, de azért aranyosak, aztán fölmegyek a felszínre és azt kapom, amit megérdemlek, jönnek az óriás fények ugyebár, meg a sok-sok hülye turistatömeg, ordítanak, az esernyőjükkel kalimpálnak,
hatalmas tömeg, pedig barátságtalan az idő, fények, nagyváros, zaj. Kimerülten bemenekülök egy Pret a Mangerbe, ez teljesen a legalja, de nem baj, jelenleg a munkásosztályhoz tartozom, jöhet a 4 dolláros leves, a levespultnál melegszem kicsit, kis saláta, majd az egyszemélyes asztalomnál üldögélek fél órát és indulok a buszállomásra.
Igencsak tartalmas nap volt és szerintem eredményes is.
