Lassan kikristályosodik, hogy New York és New Jersey határán lakom valamerre, szóval ideje egy kicsit a környéken maradni és átérezni a hely szellemét, így is teszek az első vasárnapomon. Először is a helyi kedvenc kávézómban, gyakorlatilag a világ végén kiderül, hogy van igazi charcoal latte, amelyet sehol a nagyvilágon nem találtam csak úgy önmagában létezve, az én akaratomtól mentesen, mindenféle erőltetés nélkül, egyszerűen ott van, és nem csak ez, hanem Dark Side of the Moon Smoothie, szintén aktív szénnel és a másik nagy ellenséggel (tehát kedvencem) az újabban vitatott CBD-vel, amelynek használatát állítólag megszigorították New Yorkban.

Szóval jövünk-megyünk, este pedig irány a sokat hivatkozott Trader's Joe, ettől többet vártam, valami nyomasztó skandináv-kamu organikus hangulata van, minden sajátmárkás szemfényvesztés, egyszerűen nagyon nehezen tudok mit kezdeni a citromos-banános palacsintaporral (organic!) és a többi őrülettel.

Tulajdonképpen ezzel el is telik a hétvége, itt ezek nem számítanak. 

Eljön a hétfő és a tettek mezejére lépek, na, nem mintha eddig nem ott tevékenykedtem volna, mindenféle kavarás, szerencsétlenkedés, nihil, és a teljes ignoráltság között lavirozva, első utam a Grand Centralhoz vezet, ahol a nagybátyámmal ebédelünk, valami lazacot rendelek, mert a turkey burgert nem javasolja, meg teát, és egyfolytában fázom, folyamatosan, de itt mondjuk egy kicsit pont felmelegedek.

Ez itt nagyon kellemes, de iszkolok tovább a Union Square környékére a Think Caféban van az újabb találkozóm, persze pontosan tudom, hol van, mert már jártam ott is régebben.

Visszafelé kicsit körbenézek a téren, illetve elhatározom, hogy veszek valami meleg ruhát, de a béna Forever 21-ben csak szörnyűségek, színes nyáriruhák vannak, de végül találok pár furcsa színű dolgot (pulóvert), amelyeket soha nem hordanék, de most kénytelen vagyok megvenni, mert nem mehet ez így tovább, hogy állandóan fázzak, még egy piros esőkabátot is beszerzek.

Közben egy füstölőt és fekete szappant árusító bácsi pultját lefotozóm óvatlanul és sunyin, mire félórás erkölcsi oktatásban részesülök, hogy ezt így nem lehet, először meg kell kérdezni (igaza van persze), meg ez most olyan mintha birtokolnám a dolgait, ne ez hülyeség azért, de kíváncsiságból belemegyek és végighallgatom, valamint kiváló amerikai angolsággal jelzem, hogy ez itt kérem egy public place, szóval ne féltse már annyira a hülye fekete szappanjait, de végül vigasztalásképpen veszek egy füstölőt tőle, merthogy pont a kedvencemet árulja ezer körül csak ezt szoktam venni és itt pont ez van, de ezen én nem lepődöm meg. Persze nagy szeretettel enged el, jelezvén, hogy túl van a megrázkódtatáson, ne is hozzam elő többet. 

Sietek tovább 5-re a törzshelyemre a Bedford Cheeseshopba, ahol egyébként egy újabb tartalmas meetingem van, kezdem megkedvelni a helyet, még utána átmegyek az újonnan szerzett helyszínünkre, de ott takarítanak, nem nagyon tudok mit kezdeni, kezdek fáradni, a hangulatom pedig rohamosan romlani.

Végül átok vákuumban haladok a buszpályaudvar irányába, próbálok beszerezni egy híres BLK fekete vizet valami egészen durva kínálatú egészség shopban, ahová teljesen célirányosan és tudatosan mentem, nem viccelek, 15féle kék chips van, persze rengeteg fekete témájú termék is, és számunkra felfoghatatlan választék, de pont a fekete vizem az sehol, elfogyott, marhajó. 

Távozom egy-két marhasággal a kosaramban, az ilyenkor kötelező citromos-kurkumás-mézes italt is beszerzem, de aztán egyik aluljáró se juttat közelebb a célhoz, sebaj három mély lélegzet, visszamegyek sokadszorra ugyanoda, ami végül megfelelőnek bizonyul, csak kicsit gondolkodni kell hozzá, szóval megérkezem időben, a szakadt Starbucksomba lehuppanok a munkásosztály hozzám hasonlóan reménytelen küzdelmeket folytató képviselői közé.