Általános nézetek és nézetkülönbségek.

MagicBoost

MagicBoost

COVID-2019 Kilencedik nap

2020. március 24. - booo!

Másfél hete, pénteken döntöttem úgy, hogy megfogadom, amit mondanak és otthon maradok.

Nem okoz nehézséget számomra az otthon maradás, nem feszeget a vágy, hogy kimenjek valahová, nem hiányzik igazából egyelőre semmi, de ez valószínűleg inkább alkalmazkodóképesség és önvédelem, egy hatékony belső működés eredménye lehet, elsősorban azért, mert ez a másfél hét csak a kezdet, várhatóan hónapokig fog tartani ez az allapot. 

Meglepő érzés lesz kimozdulni újra, és most nem is feltétlenül arra gondolok, mert arra gondolni sem merek, amikor hirtelen azt kezdjük érezni, hogy esetleg túl vagyunk ezen az egészen. 

Eddig az ember egyéni tragédiája általában saját történet, saját sors, most azonban nemcsak rengeteg ember, de gyakorlatilag az egész földkerekség osztozik ezen a helyzeten, és valószínűleg sokak számára jóval nagyobb arányban konkrét tragédiát, rendkívüli nehézséget jelent, mint valami remek lehetőséget az újrastrukturálódásra, az elmélyülésre. 

Biztosan sokan vannak, akik még örülnek, megpihennek, túlhajszolt, tarthatatlan életritmusuk lelassult és váratlan jóérzéssel nyugtázzák a kényszerpihenőt. Akiknek van némi tartaléka, mondjuk több, mint egy évnyi vagy félévnyi azoknak nyilván egyszerűbb, esetleg olyan munkája van, amelyet ez a krízis csak minimálisan érint, vagy éppen, hogy pozitívan hat rá a jelenlegi helyzet. És vannak azok az önszántukon kívüli hétköznapi, bocsánat egyáltalán nem hétköznapi hősök, akikre most elképesztő mennyiségű feladat és felelősség hárul. Rendkívül egyenlőtlen lett az energia- és feladat elosztás, életerős, aktív emberek otthon ülnek, tehetetlenek, és még a legkreatívabbak, szakmájukban legjobbak is csak őrlődnek, hogy mit találjanak ki, amellyel nemcsak átvészelhetik a jelenlegi helyzetet, hanem új dimenzióba transzformálhatják a megélhetésüket jelentő tevékenységet, a kifordult és jelenleg teljesen kiismerhetetlen piacra képesek mielőbb újratervezni és meg is valósítani.

Mondhatjuk, hogy ez az időszak a kreatív ötletek tárházának ad kiváló terepet, de mint tudjuk a kényszerű kreativitás nem olyan egyszerű, sőt kényszerhelyzetben nem is mindenkinek megy. Vannak, akiknek azonban igen.

Jogos, hogy az online oktató applikációk, tánc, torna, tanulás, előadások, masterclass nem engednek, a legjobbak nem válnak ingyenessé legalább részben, és igyekeznek ügyesen élni a helyzettel, talán jól is teszik.  Mégis valamilyen jellegű igazságos elosztásra törekvést is látnék indokoltnak, amelyre egyébként vannak is frissen induló próbálkozások. 

Csak úgy lehet továbblépni, ha a nagyon kevésből is tovább áldozunk, segítünk, adunk, ami csak van arra fordítjuk, hogy változtassunk, hogy újra élővé és működőképessé tegyük a közeget. Ha pedig eddig túl jól jártunk, akkor abból kell visszaosztani, ez szerintem közgazdaságilag és spritiuálisan is jó és hasznos.

 

Tehát amennyiben jól megy a Masterclass professzionális, luxus oktatási segédanyag, akik valami elképesztően szerencsés időzítéssel futtatják egyébként példátlanul kitartóan ezt a projektet, én néha úgy gondoltam, ez nem létezik, hogy megéri ezeknek, hogy ilyen nagy sztárokkal dolgoznak, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy létezik normális ember, aki online Natalie Portman leckéket vesz, hogy megtanuljon színészkedni, vagy ugyanígy mástól rendezni, de még az interior design online tanfolyamot se nagyon értettem, szóval még ők is, igenis ingyenessé kéne, hogy tegyenek néhány tanfolyamot, újakat beemelni, séfeket, és másokat a profi, még megvalósítható keretrendszerbe, anélkül természetesen, hogy romlana a szolgáltatás minősége. 

Ugyanis a lényeg a működőképes keretrendszer, nem feltétlenül maga a tartalom, az ugyanis változhat. Persze a keretrendszer is változhat, a most befutó, felívelő online szolgáltatások egy pillanat alatt fognak lenullázódni, amint megjelenik a vírus elleni gyógyszer, amelyhez bárki időben hozzá is juthat és kiszabadulunk.

Nem hiszem, hogy az emberiség ugyanolyan intenzitással foglalkozik majd a problémával, miután elmúlik a közvetlen fenyegetettség, a feltételezhető "sokkal halálosabb vírus" vagy további mutációk lehetőségével sokkal kisebb mértékben és kényszerrel fognak újra foglalkozni. 

 

A jelen helyzettel együtt járó sok nehézség egyike a megfelelő napi beosztás megteremtése. Mondhatjuk persze, hogy nézzük csak meg a korábbi életünket, hogy sikerült akkor? Sehogy. Na jó, de ez a helyzet most kivételes, itt fontos a rendszer, körülbelül ugyanannyira, mintha börtönben lennél. 

Mivel én egyszer voltam már olyan helyzetben, egy autóbalesetből következő lábtörésnek köszönhetően, hogy kényszerűen le lettem szedve a rohanó pályáról, de igen drasztikus módon, egy hét múlva költöztem volna New Yorkba, már megvolt a repjegyem is, teljesen új életet akartam kezdeni, már ki is voltak alakítva a keretek hozzá részben, persze rengeteg bizonytalanság is volt benne. Ehhez képest vissza lettem rántva a seggemre, otthon maradtam, 2,5 hónapig nem állhattam rá az egyik lábamra, fekvés, gyógytorna, sok-sok fájdalom, lassú felépülés, újra járni tanulás. A jelenlegi helyzet egy kicsit hasonló számomra, leszámítva, hogy még nem vagyok beteg, nincs fájdalom, viszont a levegőben van a lehetősége, úgy kell magamra tekinteni, mint potenicális betegre, és egészen elképesztő érzés, hogy az utcára, a környezetre pedig, mint potenciális veszélyforrásra. 

Előttem áll egy bevásárlás és az idő előrehaladtával ez egy ilyen akciófilm jelenethez hasonló lelki és fizikai felkészülést igényel, valamint hatalmas bátorságot. 

Háború nélkül elpuhult lelkünk, a rendkívüli kényelemben és a proletár reneszánszban, a változatos szórakozási és jóléti formákban tobzódva, a feltétel nélküli biztonságérzettel felruházva - finoman szólva nem ehhez vagyunk szokva.

Magamra erőltetek minden nap némi tornát, szigorú szemmel nézve igencsak mismásolás, de több, mint a semmi, könyvet olvasni egyelőre nem tudok, ahhoz most túl erős a tramuatikus állapot, amelyet időnként egész jól el tudok engedni és feledni, de mérgezni és táplálni is tudom, kialakult bennem egyfajta hírfogyasztó mazochizmus, hiába érzem és tudom, hogy nem jó, nem tesz jót, és semmi értelme mégis megyek és fogyasztom, mint egy drogot, bár ez azért sarkítás, mert azért minimálisan érdemes tisztában lenni a tényekkel és azzal, hogy mi folyik körülöttünk. 

Röviden, hogy lehessen érteni éppen hol tartunk: jelenleg 185 fertőzött van Magyarországon, amiről tudunk és igazolva van, 8 haláleset.. és állítólag most jön a java, mostantól lesz egyre rosszabb. Az országban gyomorforgató politikai csatározások zajlanak, ilyenkor őszintén azt érzem, hogy ez a nép tényleg eleve kudarcra van ítélve, csak azt látom, hogy undorító idők jönnek, gyűlölködés és olyan szintű borzalom, amiből talán ki is rajzolódik, ami eddig felfoghatatlan volt, hogyan juthattunk odáig emberileg, ami a második világháború folyamán bekövetkezett. Hát most majd megértem, amit az apukám nem tudott megérteni a második világháború kellős közepén megszületve és az édesanyját a holocaust során elveszítve. Hiába lett történész, hiába habzsolta a második világháború irodalmát felfogható magyarázat után kutatva, emberileg és pszichésen mégiscsak a kilábaló generációhoz tartozott, most azt hagyjuk milyen egyéb rögös utak jöttek errefelé, őt azok már kevésbé érintették. 

Örülök, hogy apukámnak nem kell most ezt átélnie, de mintha mégis átélné velem és bennem, mert olyan megmagyarázhatatlan szorongást okoz számomra ez a helyzet, és nem is csak a kiszámíthatatlanság és, hogy az életem a feje tetejére állt, hanem az, ami politikai téren zajlik, hogy ez csak ennek a transzgenerációs traumának a feldolgozatlan maradványa lehet.

De kérdés, tényleg ez lenne majd a "gyógymód", ami ránk vár? 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magicboost.blog.hu/api/trackback/id/tr3915544696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása