Általános nézetek és nézetkülönbségek.

MagicBoost

MagicBoost

COVID-2019 Hatodik nap karantén

2020. március 19. - booo!

Azok közé sorolom magam, akik igenis megfogadták az óvintézkedéseket, és nem csak hangoztatják, gyakorlatilag múlt péntek óta (6 napja) otthon vagyok, leszámítva a tegnapi napot, amikor lejöttem vidékre Monoszlóra autóval. 

A házból nem mozdulok ki, egyszer voltam vásárolni, alkoholos fertőtlenítővel és szájmaszkkal. A szájmaszkról csak baromságok keringenek, hogy csak akkor használd ha fertőzőnek gondolod magad, én abszolút nem gondolom magam annak, de nyilván lehetek és most már nem is azért, mert lassan két hete (10 napja) hazajöttem Mexikóból, hanem azért, mert most már bárhol és bárkitől el lehet kapni, úgymond a csoportos fertőzés szakaszában vagyunk az országos idiótáink megfogalmazása szerint. Tehát úgy gondolom a hazautam során nem kaptam el, mert akkor talán már kijött volna - bár tény, hogy még kijöhet. 

Most nem magyarázkodom, szóval egyszer voltam vásárolni.

Rendkívüli módon magam alatt vagyok, napi kétszer van nagyon súlyos negatív hullámok jönnek, amikor belegondolok abba, hogy mi történik körülöttünk. Egyszerűen nem tudok rá úgy gondolni, hogy jaj de érdekes és izgalmas időszak, meg lassulás és befeléfordulás, illetve, hogy de jó, most kaptunk egy esélyt, a Föld meggyógyítja önmagát... Ezek a gondolatok engem kikészítenek és nyomasztanak. Nem így éltem eddig, és nem is így akarok élni a továbbiakban.

Nem feltétlenül a túlfogyasztó, túlgyorsult életemet kívánom vissza - bár én nem tartoztam azok közé, akik állandóan vásárolgattak, viszont tény, hogy sokat utaztam, pofátlanul sokat, nem fogtam vissza magam. Viszont nem is az utazást vágyom vissza, hanem az emberi kapcsolódást, a bizalmat, a rendezvényeket, a hitet, azt, hogy ne félj a másiktól egy társaságban, ne egy láthatatlan ellenséggel kelljen küzdeni - totális tévinformációk birtokában. 

 

Elég rosszul bírom a bezártságot egyébként, és az, hogy látom - hála a facebooknak - hogyan omlanak össze a társadalmak szerte a világon, hogyan zár be minden csontra, hogyan nullázódnak le az egzisztenciák, és a gazdasági válság mellé egy egészségügyi válság, egy rettegett vírus lebeg a fejünk felett, mint egy szar horrorfilmben? Oké, bentről békésnek tűnik minden, de ha egyszer köhögök, vagy tüsszentek, vagy többször köhögök, vagy a torkomban kaparást érzek már jeges rémület fog el, ráparázok, a parát pedig nagyon nehéz leállítani, mindenesetra arra jó, hogy lenullázza a gazdasági gondok feletti aggodalmakat, tessék lehet választani.

 

Nem állítom, hogy teljesen szokatlan helyzet a totális létbizonytalanság, hogy fogalmam sincs mikor jutok legközelebb jövedelemhez, mi lesz a megkezdett projektjeimmel, mi lesz azzal, amit felépítettünk, amit elindítuttunk egy élettől, kreativitástól, gazdagságtól burjánzó gasztro és turisztikai közegben, amely olyan szinten 300%-on pörgött Budapesten, ahogy még soha, mit 300, 3000 vagy megsaccolni sem lehet, amiből én kifejezetten szerényen vettem csak ki a részem, mondhatni, ami csurran-cseppen módon, de tényleg, évi két-háromszor adtam ki a lakásom, amikor elutaztam hosszabb időre és pont szerencsém volt, illetve szilveszterkor, ezen kívül pedig jöttek hozzám olyan turisták vacsorázni, akik kiegészítő élményre vágytak egy helyi otthonában. Nem álltam rá egyik szolgáltatásra sem ipari szinten, a magam szórakozására és kis jövedelemkiegészítésként csináltam, de nagyon sokat segített, plusz levegőhöz juttatott. 

És ez most mind véget ért. Nem sírom vissza, de nagyon fájdalmas. 

Újra kell mindent kezdeni, és nagyon rossz nézni körülöttem teljes reménytelenséget, a teljes kilátástalanságot, mert jelenleg ez a helyzet. És ez még csak a kezdet, megyünk bele valami előre nem látható borzalomba, egy olyan dologba, amiről tudható, hogy csak további szörnyűségeket hoz. 

Megmondom őszintén - és ez nem para - van egy olyan érzésem, hogy nemcsak nem tájékoztatnak bennünket megfelelően, hanem valami nagyon durva dolgot elhallgatnak. Egyébként kivételesen emiatt nem is tudom őket elitélni, valószínűleg tömeghisztériát váltana ki, ha tudnánk, hogy pontosan mi a helyzet. De a pofánkba hazudnak, egy hülyét állítanak ki elénk, és nem mondják meg mit tehetünk, de lehet, hogy azért, mert már mindegy nekünk? 

Most komolyan mondom. 

Nem akarok pánikot kelteni magamban sem, és másban sem. 

Furcsa érzés egyébként valahogy ez az egész, én mindig magamnak generáltam a feladatokat, főleg mostanában. De valahogy nagyon nehezen szedem össze magam és végzem el, amit kell. Van bennem egy kényszer, hogy tenni kell valamit, csinálni kell valamit, ki kell valamit találni, hogyan tovább. Vannak egyébként ötleteim, de a témákat nem látom, úgy értem, hogy nem tudom, hogyan kéne nekilátni, kihez és mit szólhatok, kinek, hogyan tudok segíteni. Mennyire érdemes pattogni a jelenlegi helyzetben és kényszeresen mindenképpen valami újat létrehozni már megint. 

Nekem egy fesztiválom van, a Black Food Festival, amelyet most parkolópályára tettünk a létező legideálisabb fázisban volt, egy csodálatos magyar fesztivált raktunk össze példátlan mennyiségű és példátlanul izgalmas kiállítókkal, szponzorokkal, rengeteg eladott jeggyel - és most ez mind elhalasztódott. Bennem van a kényszer, hogy valahogy online változatban bármilyen formában megvalósítsam, vagy átadjam a hangulatot, de ki kíváncsi már erre, amikor közvetlen létbizonytalanságba sodródott a posztmodern, hedonista életformából - átmenet nélkül? 

 

Rengeteg cég bedőlt, az Airbnb, az Eatwith, valamennyi bizalmi alapú, vendéglátó platform. Ezek nem "megzuhantak", nem "bedőltni látszanak", hanem lenullázódtak egyik pillanatról a másikra. Ez is egy óriási válságot okoz bennem, hogy ekkorát lehet zuhanni, a pénzgyár hirtelen egyik napról a másikra a szó szoros értelmében leáll, meghal. Hogy történhet ilyen, mert ez mind illuzió, amire épülnek, és az illuziók ha eltűnnek...?

Marad a vírus és a hagymás krumpli, ki tudja meddig.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magicboost.blog.hu/api/trackback/id/tr6515536194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása