Jövök és megyek folyamatosan - akkortól, amikor itt a blogon abbahagytam a szellemi tevékenységet, kényszer nemutazós posztokkal színesítve az utazósokat. Azóta csak visz az erő, az új tevékenység, egy rendkívül izgalmas cég, ezerféle részlete, mint egy videó játék, de vannak benne borzalmak, és robbanások, és idegeskedések, és stressz és kiakadás, és szenvedés, és félelem, és szorongás, és rettegés, de időnként öröm is, amikor ezek valamelyikén, ha átmenetileg is de úrrá tudunk lenni, rövid győzelem, rövid öröm, ahogy mondják, próbálva táncolni a viharban, szörfözni a hullámokon, sőt a cunamin, újabb és újabb nehézségek, csapások, szörnyűségek sorozata, és egyébként rendkívül kevés pozitívum, de mindezekben végülis létezem, küzdök, túlélek. 

Érdekes leírása ez egy vállalkozásnak, ugyanakkor pontos. 

Viszont sok utazás is jár hozzá, egyik nap Marokkó, aztán Izrael, aztán Lengyelország, Párizs, London, stb. átutazások, éjszakák, hajnalok, borzalmasan undorító repülőgépek, szakadt szörnyűségek, hogy az utazási költséget észre se vegyük, így helyes, kosz, bűz, iszonyú emberek, nehéz várakozások, ügyetlenül hurcibálom a mindig a túl sok cuccot magam körül, eközben pedig bár fizikailag magamra kényszerítek némi testmozgást, ami egyébként elég is, de az evés terén nehéz odafigyelni.

Kicsi bugyrokban üldögélek, agadiri eldugott négycsillagos (vagy három) hotelek, ügyetlen, személytelen szobáiban, rossz hajjal (csak sampont van, hajkondícionáló nincs), társaság nem kell, nem is erőltetem.

Igénytelen alapanyagok, Afrika nem a kiváló ételekről szól, talán gyümölcsök terén, de ott nem tudok az igazihoz hozzájutni.

Holnap elmegyek a farmunkra, és beszámolok, elkezdem újra a titkos szellemi tevékenységet.