05.12. Az utolsó előtti vasárnap igazán zordnak ígérkezik és úgy is marad, bemegyünk autóval a városba, hosszú, esős, hideg, nehézkes, de meg kell néznünk a helyszínt, lemérni a dolgokat. Ítéletidőben jövünk-megyünk a Bedford Avenuen, de túléljük nagy nehezen. 

05.13. hétfő

Célegyenesbe fordulunk, és végre beindulnak a dolgok. Egyenesen a Ludlow sznob kávézó létesítménybe indulok, ahol kellő lenézésben részesülhetek, de előtte beszippant a probably the healthiest cafe in New York, azaz a Dr. Smood ígérete, érzem benne az iróniát, ahogy próbálnak a szabályoknak megfelelni. Nem is csalódom, bent kellemes, tágas tér, nincs tömeg, mások dolgoznak, én is, egy rendkívül kényelmetlen pultnál kényelmesen berendezkedem a konnektorok társaságában és hasítok előre, ma megjelenik rólunk két cikk is, a Black Book magazinban és a Gothamist heti programajánlójában, mindkettő fantasztikusan értékes megjelenés.  

Néhány óra múlva tényleg átvonulok a Ludlowba, ahol először nem értem, hogy regular milk, majd félig kiborítom a kávémat, a nap hátralévő részét pedig a kávézó egyik kényelmetlen padján töltöm, sajnos ne jött be nekik az elv, hogy majd kipörög a vendég gyorsan, ha kényelmetlen az ülés, mert én közel egy hónap után rendkívüli szívósságra tettem szert. Már sötétedik és átosonok a kényelmes foteles részbe, ahol már tényleg csak a New York-i felső középosztály mer ülni, meg persze én. Itt találok inspirációs feliratokat, amelyeket egyből titkos üzenetként fogadok be és feltöltődve vágok neki a hazaútnak. 

05.14 kedd

A Wall streeten kezdek ismét, egy kellemes pizzázóban benyomok egy pizzát, majd átmegyek lazitásként egy francia kávézóba. Most már igazából annyira intenzívek az események, hogy teljesen mindegy hol vagyok csak legyen wifi és konnektor, itt mondjuk csak wifi van, meg aszott croissant, a kávéjuk elfogadható, szóval 2-3 órát kibírok itt is. 

Esik az eső, hideg van, egy idő után lemerülés helyzet alakul ki és a fő köldökzsinórra a LPQ-re csatlakozom ismét, ahol egy félreeső fotelben gubbasztva töltök még 4 órát, a forró citromos-gyömbéres cuccuk továbbra is aranyat ér számomra. Lassan úgy érzem kezd összeállni a rendezvényünk, és már csak 5 nap van hátra. 

Még fel kell szaladnom a Hungarian Pastry Shopba az Upper West side-ra, pedig már fáradok, szórólapokat és plakátokat viszek oda hősiesen és becsületesen, érzem, hogy nincs különösebb súlya, de talán mégis. 

05.15. szerda

Jó hír, jó hír hátán, egyre gyűlnek a menő kiállítóink, és gyűlik a közönség is, ez utóbbi picit nehezebben, de végül jön még egy nagyszerű megjelenésünk a Secret NYCtől, ami szerintem segít. 

Ma először nincs ítéletidő, szóval elnézek a Chelsea marketre, részben, hogy hátha akad még egy kiállító, részben csak úgy körülnézni, ha már annyit beszéltek róla - érdekes, hogy még soha nem voltam. A piac zárt és sötét, szét van légkondícionálva és ahogy sejtettem persze tele van turistával, szóval nem is bánom, hogy eddig nem voltam. Persze vannak jó dolgok is, körbejárok és beülök az Amy Bread helyre, konnektormentes persze, de wifi legalább van, veszek egy forrócsokoládét, és a pofámba fújódó jéghideg levegőt alázatosan befogadva intenzíven dolgozom, küldöm mindenkinek, amit kell, például az NBC New Yorknak a kért képet és anyagokat. 

Megnézem a híres Vesselt is, szerintem jó egyébként, nem tudom mit kellett ezen annyit sírni-ríni. 

Ezután jön életem egyik legszürreálisabb találkozása, egy Magyarországról jött ismerősömmel, akiről persze tudtam, hogy éppen kijött teljesen véletlenül összefutok az utcán, pedig elég sok utca van ugye New Yorkban, nem győzöm hangsúlyozni. 

Hazaindulok, ennek a napnak is vége. 

05.16. csütörtök

Rohamos sebességgel indulnak még tovább az események, megjön az alapítótársam, akiért kimegyek a reptérre, majd bevetjük magunkat a Ludlowba, és intenzíven feldolgozzuk az eddigi történéseket, illetve próbáljuk felmérni, hogy mi vár ránk vasárnap. Én már csak arra várok egyre fáradtabban, hogy túl legyek az egészen. 

05.17. péntek 

Ismét a cityben jövünk-megyünk, dolgozunk, majd egyszerű ebéd után komppal átmegyünk Brooklynba, elindulunk a helyszínre, ahol végtelenül undok fogadtatásban részesülünk, érthetetlen számomra az egész, próbálok uralkodni magamon. 6-ra jönnek a többiek, találkozó, gyűlés, egyeztetjük a teendőket. Az időjárás rohamosan javul, valahogy én is egyre jobban vagyok de közben várom már a vasárnapot továbbra is. Este elmegyünk a Black Antbe és eszünk egy vacsorát, de én megbánom, mert teljesen más a hangulata, mint amikor a nagybátyámmal voltunk, mindenki ordít torkaszakadtából és a zene is, végtelenül lassú a kiszolgálás és hatan vagyunk ilyen előételekre, miközben én rendkívül éhes vagyok. Azért túléljük és hazaindulunk.

05.18. szombat

Kísérletezés és felkészülés vasárnapra, utolsó kellékek beszerzése, összegzés, idegfeszültség, koncenctráció. Jöhet a nagy nap!