05.20.

Fantasztikus nap, túl vagyok rajta, hihetetlen könnyedség, bemegyek a városba és csak élem át percenként az érzést, hogy nincs rajtam ez az egész szörnyű teher, túl vagyok rajta! Elhatározom, hogy kifekszem a Bryant parkba és csak nézek fel az égre, de a füves rész pont lezárva, csak nevetek, vettem egy lencsesalátát a megszokott LPQ-mben és egy croissant-t is, de azt elfelejtették odaadni, nem baj, visszamegyek, szó nélkül odaadják. Leülök a pingpong asztalok mellé, nézem, ahogy játszanak, nézek ki a fejemből, semmi más dolgom nincs a hátralévő két napban, csak pihenni. Elindulok a Central Park felé, elképesztő meleg lett hirtelen, New York velem együtt fellélegzett a hideg tavasz terhe alól, 29 fok van konkrétan ez azért a másik véglet. Az agyam teljesen el van fáradva, én magam is. A parkban aztán találok egy nyugodt részt, szinte mint egy erdő, aztán még jövök-megyek sokat sétálok, kicsit még dolgozom azért, képeket válogatok, majd este visszamegyek. 

Kedden a nagybátyámékkal ebédelünk a Jaques francia étteremben, de csak egy salátát tudok választani, mert nem túl fantáziadús a választék, hacsak nem omlettett vagy Eggs Benedictet akar az ember, én nem. Még felugrom hozzájuk egy kávéra és sütire, aztán megyek újra a dolgomra, utolsó utam vissza Suffernbe késő este, a kimerültséget újra érzem, ilyenek ezek az esték.

05.22. 

A szokásos buszjárattal kezdem meg utamat hazafelé Magyarországra, a Times Squaren csak bennfentesek által ismert megállóban a Newarkra induló reptéri buszt elkapom, egész jól haladunk, időben kint vagyok a reptéren, minimális kavargás után már be is szállunk, Düsseldorfig sima az út, három filmet is megnézek, sőt még kicsit aludni is sikerül. 

Düsseldorfban jön a dominóeffekt, alig van időm átszállni, szóval futok, de a következő boardingnál rámszólnak, hogy nem jó a jegyem, nem az én járatom, háromszor vissza kell mennem, mire felfogják, hogy igazam van. Ezután kigördül a gépünk, el sem hiszem, két üres hely is van mellettem, de egyszer csak szólnak, hogy nem jó a gép, megpróbálják kivizsgálni, sikertelenül, kiszállás, majd közlik, hogy vegyük ki a csomagunkat is és csekkoljunk be újra, a reptéren kellemetlenek, udvariatlanok, de végül felraknak egy későbbi Lufthansa gépre, dél körülre megérkezem Bécsbe, ahonnan még egy busszal végre egyenesbe kerülök, majdnem este 6 óra mire hazaérek Budapestre és akkor jön végül az idő átállási procedúra, de az már a legkisebb, ebbe az irányba nincs jó megoldás.