A reggelit igyekszem rutinból megoldani, de máris elbizonytalanodom, kipróbálnék valami újat, de konfliktusba kerülök önmagammal, mert a tegnap kiválasztott kedvenc kicsit nehéz és bizonytalan eredetű húsgombócot is tartalmaz, a többi süteményszerű lény viszont nagyon erősen idegen számomra, amivel persze semmi baj nincs - mondom hamisan, de amikor ott állok előtte nagy bátran, akkor mégiscsak keletkezik némi baj.
Érdekesség, hogy tegnap 38 RMB-ből reggeliztünk ketten, ma 64 RMB-t mondanak csak az én reggelimre, ami némi gyümölcsöt egy joghurtot egy kis kínai pogácsát és egy kávét tartalmaz, majd visszakérdezek és kiderül, hogy az egyiket duplán számolták, persze mindezt nyelvhasználat nélkül, szóval visszakapok huszonvalahány RMB-t, persze sehogy nem jön ki így sem, mert ez meg mintha túl sok lenne, de ezen már nem vitatkozom.
Szállodai szobámba zártan vasárnapi döglést csaptam ezután, de ügyesen váltottam is némi pénzt mielőtt elindultunk a délután 2 órás találkozóra, előtte pedig ebéd gyanánt bevállaltam - mint kiderült nagyon helyesen - egy utcai 6 RMB-s lepényt, amelynek tartalmát ugyan nem tudom megmondani, elsőre nem volt olyan jó, de aztán megszoktam. Ezen kívül vettem valami zöld kekszet, amely viszont lenyűgözően borzasztónak bizonyult.
A délután két órás találkozó a Peet's Coffeeban zajlott, ami egyébként egy nagyon jó kávézó. Eleinte ilyen elátkozott jellegű bénázás zajlott, amikor nagy nehezen találsz egy asztalt, majd rájössz, hogy kint mégis jobb lenne leülni, aztán kiderül, hogy kint nem jó, mert valamit elnéztél, de addigra elfoglalják a nagy nehezen szerzett benti asztalt, végül valami hármas társasághoz odapofátlankodtunk asztaltársaságnak, én pedig szinkrontolmácsoltam, ami rendkívüli módon élesíti az elmét, nem hagy lehetőséget semmi másra, mindenféle külön síkokon történő okoskodásra, és érzelmi variációkra, szóval mérhetetlenül hasznos, ha újrakezdhetném az életem, akkor szinkrontolmács lennék, mert rájöttem, hogy EZ az a tevékenység, ami megfelelően lefedi az agykapacitásomat és ez most nem nagyképűség, csak ilyen intenzítás és elfoglaltság szinten érzem ideálisnak
A találkozó után emelkedett hangulatban és reményekkel gazdagodva távoztunk, végre egy jó kulcsszemély itt Kínában, majd elmélyült beszélgetésünk kellős közepén ott termett előttünk külön kérés és külön kisunyult, kikönyörgött, elszenvedett extra zarándokút nélkül a Jing'an Temple (templom), teljes pompájában, és, hogy a valósággal is megmaradjon azért egy józan láncszem erejéig a kapcsolatom: egy hatalmas pláza oldalában.
Be is mentünk, minden nagyon szép volt, hatalmas mennyezetig érő Buddha szobor, ahogy annak lennie kell, füstölők, egyszerűen fantasztikus volt.
Viszonylag hosszan gyalogolva és metrózva önállóan visszatértünk a szállodába, majd némi pihenés után, bár külön vacsorázni nem nagyon akartam, de betértünk egy helyre, ami végre igazán jó volt, semmi szépítés, semmi diplomatikus közlés, egyszerűen finom (Jiaozi in Spotlights).
