Az első néhány óra a metró felettébb nem hatékony és nem is túl sikeres kiismerésével telik, ami a New Yorki prekoncepciókból kiindulva nem tűnik logikusnak.

Mindenesetre végül megtalálom a szállást, egy végtelenül egyszerű és olcsón tartott szobákból álló ház, a legfelső szoba az enyém, amúgy teljesen rendben van.

Este elmegyek vacsorára a citybe a helyi menedzserünkhöz, az út mentén fiatalok iszogatnak, a fűben poharak és üres üvegek. Ettől függetlenül nagyon jól érzem magam, imádom ezt a brit stílust, a szövegeket, a falakat, az utcákat. 

2019.06.29. Szombat
Kissé zavaros fejjel ébredek, túl korán már megint, itt mondjuk egy órával kevesebb volt, az ilyen egy órákar ide vagy oda kiheveri az ember hamar, alszom is tovább amig emberi időben nem találom magam.
Elindulok reggeli kávéra a Local Hero nevű helyet szemelem ki, a kávém tökéletes a croissant azonban baklövés volt, puha semmilyen. Most mondhatnám azt, hogy itt nem croissant-t kell enni de ez baromság, ahol odafigyelnek rá ott jó várostól függetlenül.

Na most a nyelvi dolgokon csiszolni kell mert túl egyszerűen fejeztem ki magam, can i have es please lesz a nyerő valamint a thank you very much.

Elindulok egyelőre csak úgy, majd meglátjuk mi lesz.

Végig a Fulham Roadon, igen hosszú és nem túl ingergazdag séta, főleg ha azt nézzük, hogy tényleg végigmegyek, sőt Chelsea-n is, aztán le a Temze partra, egészen a Westminsterig. Néhány kincset találok azért, titkos parkokat, sok-sok madáretető egy fára zsúfolva és még sokan mások, és hát a várost élvezem, szívom magamba, ismerkedünk, kezet fogunk. Végülis rég láttuk egymást, 11 éve. 

Kicsit rámtör azért a fáradtság, szokatlanul meleg van, talán nem is egészséges a napon ennyit közlekedni, de én már edzettnek gondolom magam. Mivel körülbelül 10 km-t tettem meg, érzem, hogy most már meg kell pihenni, szóval beülök egy kávézóba, kinézem előtte, hogy ne hibázzak. Jó hely, jeges flat white, szokatlanul kedves és vicces pultos, kérek mellé egy kis pisztáciás sütit is. Nagyon meleg van. A pulthoz ülök egy kényelmetlen vas székre, de még ez is jól esik, a légkondi még jobban, értékelem a rámzúduló hűvöset. A mosdót feltétlenül ki kell használnom, ilyen ez az utcalét. Igen, Londont látni kell, érezni kell, meg kell adni az alázatot. Most nincs bennem erőltetett tenniakarás, kényszeredett cselekvésterv, szeretném végre átgondoltan és profin felépíteni, amit csak lehet.