Csak délután 2-re kell odaérni a fesztiválra, de már délelőtt erre fókuszálok. Úgy indul a nap, hogy készpénzt kell felvennem, de nem fogadja el egyik automata sem a kártyámat, pontosabban a régi automaták esetében van egy bizonyos mozdulat, amit el kell találnia az embernek (insert your card and quickly remove it), ami ezúttal sehogy sem sikerül. A lényeg az, hogy a reggelizőhelyen se tudok fizetni, szóval mennem kell egy kört, már majdnem sírok, amikor végül találok egy bankot, ahol "csekély" 3 dollár kezelési költség fejében sikerül végül pénzhez jutni.

A reggelizőhelyen vettem egy plusz croissant-t is, mert akkor még úgy volt, hogy kártyával fizetek (de az se tudta értelmezni) és csak 5 dollár fölött lehet kártyával fizetni, szóval a felesleges croissant-t már nem akarom megenni, odaadom az egyik hajléktalannak, aki amúgy nagyon hálás érte.

11-kor találkozom egy barátnőmmel, aki átrepült Miamiból (nem miattam, lakást keres Queensben) - ezt már a kávé fesztivál helyszíne közelébe szervezem, megnézzük az Eisenberg relatíve híresnek számító sandwich shopot, mondjuk semmi különös szerintem, de ez itt biztos jónak számít a sok műanyag között, legalábbis jó régi és lepattant, amit szeretek.

14 órára átmegyünk a New York Coffee Festivalra, ahol már növekszik a sor. A változatosság kedvéért ordítanak körülöttünk a nagydarab biztonsági őrök, mintha valami fegyenctáborban készülnénk az eligazításra, csendben állunk, bár nem hiszem, hogy egyébként hangoskodnánk. Maga a fesztivál nem okoz pozitív sokkot, de azért kellemes és érdekes, szeretem, hogy sok kedves szórólappal, matricával és kitűzővel készülnek, én ezekből évekig elvagyok utána.

Minden standnál van valami plusz csavar, érdekesség, jópofaság, citrom kávé, zöld kávé, kávégyertya, csokoládék, mandulatejek világa, szóval mindenképpen átjön, hogyan próbálják érdekessé tenni magukat. 

Öt körül eljövünk és én még elmegyek egy környékbeli Le Pain Quotidienbe, ahol ezúttal a table service részt választom (búcsúvacsora) és egy finom spicy shrimp, avocado stb. toastot eszem, persze az ember itt bármit kér, végül szendvicset kap, szerintem még a borsófőzelék is valami szendvics formájában érkezne, de nem baj. A helyen amúgy alig vannak (pozitívum), és azok is mind külön asztaloknál egyenként, de vagy nyolcan még rajtam kívül, szóval kicsit ilyen magányosok klubja hangulat van, de én jól érzem magam. 

Hazaérek és pakolok, ez volt az utolsó előtti napom, holnap délután indulok haza.