A racionalitásnak annyi, mivel nem sokkal reggel 6 után felébredtem (pontosabban előtte 4 körül, de még visszapofoztam magam aludni), szóval nem bírtam tovább, és elindultam 7:40-kor, persze még egy normális hely sincs nyitva, ezért újra a Broadway Bagelbe megyek és iszapkávéval köszöntöm a napot.
Pedig két rendes kávézót is kinéztem a környéken. Az az igazság, hogy ezt mégis sokkal autentikusabbnak érzem, nincs az a masszív hipster hangulat, mint ezekben a modern, újhullámosnak mondott kávézókban, ami otthon már minden sarkon van szintén.
Ez azért egy furcsa környék, túl korán van, sok még a zombi, kéregetnek, de nem, nincs nálam semmi apró, pedig adnék is.
Earth Café (2578 Broadway) az egyik rendesnek hitt hely
Bárcsak ne is jutottam volna el ide, egy fehér habszörnnyel gazdagított förmedvényt kapok, majdnem visszavittem, hogy ez nem cappuccino, hanem latte, na mindegy kimérgelődtem magam 1 perc alatt, aztán megittam, és nem is volt már olyan szörnyű a végére.
Ezután - még mindig csak fél 9 körül, elindultam a Riverside Park felé, ahol csodálatosan energikus sétát tettem, ez egy elég klassz, kevésbé karbantartott (pozitívum), természetes park, ahová aztán a nap folyamán többször visszamentem, napoztam, tornáztam, olvastam, vettem egy vasárnapi New York Timest, ami iszonyú vastag, és azt lapozgattam, és égettem magam, ameddig csak bírtam. Utána újra végigmentem a Broadway felső részén, megcsodáltam az Absolute Bagel előtti hatalmas sort, a Silver Moon Bakeryben vettem egy másik baguette-et, miután a Balthasarban vett gumivá szottyadt, de mit képzelek, a baguette arra való, hogy frissen elfogyasszuk. Amúgy lehet, hogy megtörök, és veszek inkább szeletelt kenyeret, mert ez így kezelhetetlen.
Plowshares Coffe Bloomingdale (2730 Broadway (btwn 104th/105th))
Szuperhipszter, ahogy számítottam rá, na de végre rendes kávét kapok, már csak cortadót bírok ugyan. Be se férek, ki se férek, csak jövök-megyek, megiszom gyorsan, konstatálom, hogy ha kávékultúrára vágynék, akkor van már akár törzshelyem is.
Itthon aztán nagyszerű reggeli-ebédet csapok, guacomole, paprika, paradicsom és a tegnapról maradt cronut falat, jaj, még mindig finom. Azzal hitegetem magam, hogy nem veszek többé úgysem.
Macaron Parlour (560 Columbus Ave at W 87th St)
Délutánra beiktatok egy kicsit erőltetett programot, macaron és jó kávé után mindig érdemes menni, olyan, mint egy felfedező túra, ad egy célt és közben persze szabad a vásár, bárhová le lehet térni. Így is történik, találok egy nagyon klassz dekorációs boltot, persze jön a Halloween és minden erről szól, de a csillogó és centiméter ducttape azért megragad bennem, mint otthagyhatatlan termék, a rozsdás-kopott képkeretről (ilyet sehol nem lehet kapni) nem is beszélve, később döntök a sorsukról.
Maga a macaronbolt nagyon aranyos, és a macaronok is jók, hármat veszek, kettőt el is fogyasztok, kell az üzemanyag. Addigra kiderül, hogy este 7-re be kell érnem a 3. utcához, mert megyünk a rokonaimmal egy török étterembe.
Közben elgondolkodom, milyen megnyugtató azért a kávékultúra nagybácsija, a Starbucks jelenléte, ugyan egyre üresebb, de egy biztos pont a turista wifi- és egyéb szükségleteinek kielégítésére. Jó látni őket, majd egyszer veszek is azért valamit, bár nem lennék meglepődve, ha kiderülne, hogy ők pénzelik a háttérből a legújabb vonalat.
Savanyú szemétszag terjeng az utcákon, szomorú, elgyötört emberek, lábukat húzó néger nyugdíjasok mindenfelé, a menők elhúztak a hosszú hétvégére.
Turkish Kitchen (386 Third Ave between 27th & 28th St)
Indiai negyed, mindenhol hindu éttermek, hatalmas szeméthalom az utcán, országot váltottam. Jó érzés gyalogolni több utcát, nagyon meleg van, időben vagyok, nézelődöm. Valamiért szeretem, ahogy a subway forró levegője megcsap, egy perc alatt leizzadnék, ha izzadós típus lennék, de nem vagyok az. Könnyedén megtalálom a helyet, barátaim (unokabáty) már ott várnak. Minden finom, bár még soha nem láttam ilyen török ételeket, pedig Magyarországon is van jónéhány török étterem, azok biztos nem igaziak. Utána egy bárba még elmegyünk, ahol állítólag a jazz bluegrass irányzatát képviselő zenészek játszanak, hát közönség, az nem sok van, de tény, hogy most New York üres (Labour Day van hétfőn). Jól lefáradok egy gintonictól, úgyhogy haza is metrózom rendesen.
