Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez egy üzleti út, ezért minden egyéb programelem csak lopott pillanatokból tud összeállni. 

Napos szombat reggelre ébredek 9 után nem sokkal, egyszer már fenn voltam korábban, ki tudja mikor, nem néztem, de aztán továbbaludtam. A szállodai extra-luxus 100 RMB-s (kb. 4000 Ft) reggeli helyett az önállósodás útjára lépünk és szerintem kiváló reggelit fogyasztunk egy teljesen autentikus, a modern kor igényeire szabott kínai kávézó-reggeliző-kisboltban (FamilyMart), olyan, mintha most éppen velünk lenne a szerencse ebben, fogalmam sincs mi mindent veszek, de azt tudom, hogy a végén nagyon finom és friss az összes kis gombóc, sült batyu, joghurt, kávé. Kipróbálom - végtelen magamra erőltetett nyitottságomat bizonyítandó - a teában főtt tojást is.

Aztán belevetjük magunkat az aluljáró legmélyebb bugyraiba és zajlik a hátsó ajtón túli adás-vétel, órák, cipők, táskaválaszték, miegymás, beszerzek egy már régen kinézett hozzámillő városi adidascipőt, majd egy kis regenerálódás jön ismét. Ezután útnak indulunk az 1 órás megbeszélésünkre, a francia negyed közelében egy plázában, amitől persze alapban kivagyok, mert nem szeretem a plázákat, de leginkább a plázákban lévő éttermeket, egyébként ez is a sok hülyeségeim egyike. Egy hongkongi étteremben ebédelünk, egyelőre pozitívan nézem az eseményeket, de aztán rajtakapnak, hogy gyakorlatilag alig eszem, egyszerűen hiába erőltetem. Most el lehet ítélni, hogy ez mekkora egy bénaság, egy korlátolt barom vagyok, az eddigi (hangsúlyozom véletlenszerű, tehát tudatosan nem nagyon mentünk sehová, legfeljebb egy helyre Commune Social, ami egy teljesen nekem való, de a többieknek borzalmasan sznob és drága hely, úgyhogy nem mentünk be) szóval kb. hat éttermi próbálkozásból hat rossz volt, nem adjuk fel akkor sem.

Ezután a társaságra erőltetem, hogy az M50 művésznegyedbe elmenjünk, ahol van egy nagyszerű kávézó az UNDEF NE, az odavezető út ugyan kissé rögös, építkezéseken keresztül-kasul, de utána egy nagyon kellemes telepre érkezünk, ahol azonnal, mint hal a vízben érzem magam, a többiek persze értetlenül néznek. A kávézóban 35 RMB egy flatwhite, ami kb. 1300 Ft átszámítva, és még rengeteg kis galéria van, ezekre majd később időt szakítok, ha sikerül, mert most sajnos nem húzhattam tovább a többiek idejét, én sem örültem volna fordított esetben, ha egy olyan helyen vagyunk túl sokat, ami nekem nem mond semmit. 

Ami engem illet, beérném valami extrém falattal a boltból estére, ilyen dupla vagy semmi alapon, de végül beugrunk Yang's Dumpling fekete-pink designra húzott sült gőzgombócozójába, ahol nagyon finom gombócokat sikerül végre enni, az alja ropogósra van sütve, a tetején fekete és fehér szezámmag, nem nyálkás, nem szürke, úgyhogy elégedett vagyok teljes mértékig, olyannyira, hogy végül még a boltba is beugrom és veszek egy pekándiós napraforgómagot, valami sósmogyorónak álcázott sósmogyorót, és egy guavalevet, ezeket aztán mértékkel még az este folyamán elfogyasztom. 

Az elalvás nem megy olyan könnyen, mint jó lett volna, de aztán azért sikerül levinnem magam egy megfelelő hullámhosszra, erős meditációs gyakorlat.