Mivel tegnap esti fejfájásom csúnya végletekbe torkollott, végül le kellett mennem hajnali 1-kor a gyógyszertárba. Szerencsére itt van egy éjjel-nappali két háztömbre, és vettem egy jó erős fejfájáscsillapítót, amitől nagyon hamar el is múlt, viszont utána (talán a benne lévő remek koffein hatóanyag miatt) nem sikerült egykönnyen elaludni. 

Szó, mi szó, kissé túlhajtottam magam tegnap (is), valahogy habzsolom ezt a várost, mint egy kedvenc süteményt, amivel elrontom a gyomrom rendszeresen.

Ma tehát türelmesen indulok útnak, olyan dél körül és a Whitney felé veszem az irányt, ami a High Line-nal tulajdonképpen megegyező helyszínen van Greenwich Village-ben. Az odafelé vezető út nagyon kellemes, a 14. utcánál leszállva egy kis utcán (Horatio) megyek végig, szivárványszínű zászlók a templomokon, sok-sok divatüzlet, kávézók, éttermek. A High Lane sajnos rettenetesen turistás lett az elmúlt öt évben, úgyhogy a tisztesség kedvéért felmegyek ugyan, de elég gyorsan lezavarom, a növények szépek, a fotózó emberek sokasága nem. 

Elnézek egy régóta kiszemelt étterembe, a The Spotted Pigbe, nagyon jó helynek néz ki, de sajnos nem engedhetem meg magamnak, ezért továbbállok, helyette egy szintén kedves helyre, a Sweet Corner Bakeshopba nézek be, ami csak cukrászda, (meleg ételre nem futja, a szó szoros értelmében), de nem baj, szendviccsel is beérem. Persze, amit itt kapok, az sajnos számomra ehetetlennek bizonyul, de megint csak magamat nem értem, hogy miért kérek croissant szendvicset (sajtos-sonkás), amikor azt mindig is utáltam. Azzal mondjuk nincs baj, hogy időről időre felülbírálom magam, de ha egyszer jól ítéltem meg korábban, nincs mit tenni, ez azóta is helyesnek tűnik. 

Lent a kikötőben végül jó helye lesz, egy szemetes tetején hagyom, szerintem valakinek nagyon fog ízleni. Azért éhezésről szó sincs,a  mellé kért biztonsági csokis croissant-t megfelelőnek találom, úgyhogy az éhhalált ma is megúszom.

Ezután valahogy megint elromlik minden, de gyorsan lehúzok a Wall Street magasságába megint, majd a kikötőbe, hogy kicsit élvezzem még a napsütést és a Battery Park kertjét. 

Hazafelé aztán a 72. utcánál leszállok, hogy mások marhaságait intézzem (Apple Store stb.), de végül dolgom végezetlenül gyalogolok haza 30 utcát, ugyan mi ez a tegnapi teljes széltében Manhattan-sétámhoz képest.

Este még egy utolsó pillantás az Urban Outfittersbe, kéne valami ajándék is a barátoknak, nyusziknak és ismerősöknek, de nincs miből, na majd hátha holnap akad valami kávés vásárfia a fesztiválon. 

Holnap tehát kávéfesztivál és megkezdődik az utolsó nap.