Brooklyn felé tartok, bár mintha a beígért vihar és eső lassan meg is érkezne a városba. Az első állomásig hatalmas tömegben álldogálunk a metróban, ez az ünnep utáni első munkanap.

A New York-iak kicsit túlkompenzálják a forróságtól való félelmüket, a legtöbb hely szürreálisan túl van hűtve. Persze lehet, hogy ez valami inverz szaunavilág, attól erősödik az immunrendszered, hogy időnként iszonyú hidegben ülsz a kellemesen langyos ősz elején.

Hungry Ghost Coffee (253 Flatbush Ave, Brooklyn)
Nem állítom, hogy emberszámba vesznek egyből, de azért jó hangulatú hely, végre ihatok egy jó kávét, persze még tartom magam a hagyományoshoz is, amitől ugye meg fel lehet ébredni.
Azt sem értem, hogy miért kell elviteles pohárba adni minden esetben a kávét, de egészen biztos vagyok benne, hogy hosszú indokok állnak mögötte (nem kell mosogatni, nem terjed a fertőzés, nem kell kérdezni, hogy itt iszod-e vagy elviszed stb.).

Sodródom csak úgy, egy parkhoz érek, ahol perverz szoborcsoportból dől szökőárban a víz, a park után pedig egy impozáns diadalív található, mintha mi sem történt volna, kicsit belegondolok jetlag negyednaptól homályos fejemmel, hogy most melyik városban is vagyok, de megerősítést nyer, hogy nem Párizsban, hanem New Yorkban. Utána viszont a Brooklyn Public Library hatalmas épülete következik, gyönyörű bejárat, rajta aranyszínű domborműként kedvelt irodalmi hősök. Be is megyek, és teljesen helyinek érezve-tettetve magam elmerülök az egyik szinten a könyvkínálatban, egy olvasóteremben töltöm a következő órát csendben olvasgatva, beilleszkedve. 

Four & Twenty Blackbirds (439 3rd Ave, Brooklyn)
A Café Dadában van találkozóm fél 12-kor először, ahol otthonosan fogadnak és kellemesen elbeszélgetünk a francia-magyar étterem kihívásairól, ezután pedig kötelességtudóan utánanézek, hogy melyik a legmenőbb pékség a környéken. A fent nevezett helyet dobja ki minden létező tájékozódó alkalmazás, dícsérik nagyon, és csak öt utcát kell lemennem. Mivel először vagyok, és az üvegpultban árválkodó fahéjas csiga, csokoládés brownie stb. nem tűnik annyira egyedinek, kérem, hogy javasoljanak valamit. Pitét kell ennem, házi készítési tejszínhabbal, amit el is fogadok (de miért, amikor utálom a tejszínhabot?), kávét is kérek hozzá (így már az 1 liter megvan mára is). Mivel állandó tevékenységeim közé tartozik a konnektor- és internetkeresés (erről is le kéne szokni, mint a kávéról előbb-utóbb), kényelembe helyezem magam és nekilátok Brooklyn legjobb pitéjének. Sajnos nem túl finom, a csokoládé nem csokoládé, hanem valami szörnyűség, amit nem tudok és nem is akarok felismerni, hát még megnevezni. Egy idő után - amikor a telefonom töltöttségével elégedett vagyok - diszkréten távozom, csak semmi felesleges jópofáskodás. Menet közben még benézek a régről (3 évvel ezelőtt) ismert Gorillaba, de valami egészen szörnyen leharcolódott szegény, és tényleg látom, hogy New Yorkban jönnek-mennek a helyek, ami korábban menő volt, mára kizsigerelt, megfáradt maradvány lett.

Nem vádolhat senki azzal, hogy ne lépnék ki gyakran a komfortzónámból, az úton visszafelé még dominikai utcai árusoktól cukornád juice-t veszek, olyan kedvesen autentikusan, lepattantan álldogálnak, a cukornádat pedig felismertem. Amúgy nem igazán jó, zöldes íze van és túlnyomták a jeget benne. Ezt sem igazán tudom megmagyarázni utólag, hogy miért vettem, gyakorlatilag cukorsokkban járom ezután Brooklyn utcáit, keresem a hazafelé vezető subway-lejáratot. A metrón aztán kijózanodom, a Times Square-n szóló utcazenétől pedig újra élettel telítődöm.

Ja, vihar végül sehol, egyelőre. 

Este még bedobok egy Spicy&Sour Lamb Dumpling in Soup-ot a háztömbben lévő Xi'an Famous Foodsban, ahol mindenféle cikk bizonyítja, hogy mennyire menő és híres ez a hely, tulajdonképpen minden rendben is lenne, és az étel is nagyon finom, ha nem csámcsogna úgy a tőlem két méterre ülő kis ázsiai lány, hogy még Brooklynban is hallják szerintem. Néhány jelentőségteljes nézéssel igyekszem jobb belátásra bírni, de nem megy. Feladom, próbálok elvonatkoztatni, értetlenül iszogatom Chrysthemum Tea-mat, ami tulajdonképpen egy azonosíthatatlan virágdarabbal ízesített víz 1,75 dollárért.